Erdey-Grúz Tibor és Lengyel Béla 1968-ban

...Néhány hónapra rá [1976. augusztus 16-án] meghalt Erdey-Grúz. Most ôróla emlékezem. Jómódú polgári családból származott, apja a Honvédelmi Minisztériumban helyettes államtitkár, az I. világháború alatt az úgynevezett munkás-paraszt bizottság elnöke. Úgy tûnik, a munkásoknak kedvezett, mert a Tanácsköztársaság bukása után mellôzték, majd nyugdíjazták. Fiatalon halt meg. Szakmai és baráti kapcsolatunk akkor kezdôdött, amikor - mint már említettem - Buchböck tanszékén egyszerre kezdtük meg tanársegédi mûködésünket. Már akkor impresszionált óriási munkabírása, puritanizmusa. 1945 után már mint címzetes rendkívüli egyetemi tanár és akadémiai levelezô tag, lelkesen vetette be magát a politikába, belépett a kommunista pártba, feltétel nélkül vállalta az elôírt normákat külsôségekben is. Az akkori tegezôdô elvtársi világban a takarítónôt is tegezte, és megkövetelte, hogy az visszategezze ôt. Az Akadémián és az egyetemen játszott vezetô szerepét - ô módolta ki, hogy az egyetem Eötvös Loránd nevét vehesse fel - 1953-ban miniszteri székkel cserélte fel, és a felsôoktatás legfôbb irányítója és reformere lett. Olykor már azt hittem, hogy opportunizmus hajtja, de erre rácáfolt azzal, hogy 1956-ban, amikor eszményeiben csalódott, kilépett a pártból és oda, bár kapacitálták, sôt presszionálták is, többé nem lépett vissza.

Együttmûködésünk során szinte állandóan érintkezésben voltunk. Gyakran kerestem fel ôt a Roosevelt téri vagy a Puskin utcai, primitív egyszerûséggel berendezett tanári szobájában. Az osztály vonatkozásában mindent, azon túl is sokat megbeszéltünk. Tanácsomat ritkán kérte, de azt rendszerint elfogadta. Ez a viszony nem változott, sôt bôvült, miután az Akadémia elnöke lett. Sokat köszönhettem neki, de bár gyerekkorunk óta ismertük egymást, és pályánk egymás mellett haladt, zárkózottsága velem szemben sem oldódott, lelke legmélyére nem tudtam belátni. Halálának elsô évfordulóján a várpalotai [Magyar] Vegyész[eti] Múzeumban arcképének leleplezési ünnepségén a beszédet én tartottam, 80. születésnapján a Népszabadságban én emlékeztem meg róla.