Erdey-Grúz Tibor és a hazai oldatszerkezeti kutatások

BERECZ ENDRE
Erdey-Grúz Tibor és a hazai oldatszerkezeti kutatások

Néhány bevezető gondolat Erdey-Grúz Tibor tudományos munkásságával kapcsolatban
Erdey-Grúz Tibor folyóiratközleményekben és könyvekben dokumentált tudományos munkássága 1928-ban kezdődött és rendkivüli módszerességgel végzett ezirányú tevékenysége is valóban csak 1976-ban bekövetkezett halálával ért véget. Kutatói és lényegében már egészen fiatalon más kutatók munkáját is vezető munkásságának fő területe az elektrokémia, ill. annak különböző ágazatai voltak. Ezeken belül is az egyik fő kutatási iránynak a különböző elektrolitokat és nemelektrolitokat tartalmazó binér és ternér vizes oldatok szerkezetének a tanulmányozása tekinthető a különböző, a szerkezet felépitésére és jellegére érzékeny, főként transzportsajátságok - viszkozitás, diffúzió, elektromos vezetés, átviteli számok - és ezek kölcsönös kapcsolatára jellemző függvények koncentráció- és hőmérsékletfüggésének vizsgálata és értelmezése útján, míg a másik fő kutatási irány az elektródfolyamatok kinetikájával kapcsolatos jelenségek vizsgálata volt, aholis a jelenségek korszerű értelmezése egyik fő, számára a világhirt is jelentett megalapozójának tekinthetjük. E két területenkivül vizsgálatai ugyanakkor más elektrokémiai – sőt nem csak elektrokémiai – területre kiterjedően is igen sokrétüek voltak. Hogy csak néhány fontosabbat érintsek; ő volt az egyik első aki hazai vonatkozásban tudományos módszerekkel foglalkozott a korrózió mibenlétével és folyamataival, az oxigéntúlfeszültség értelmezésével, oszcillografikus analizissel, a katalitikus hidrálás problémaköréval, méréstechnikai fejlesztésekkel, fémkristályok elektrolitikus növesztésével, de – és ami szintén feltétlenül a közvetlen kémiai tudományos tevékenységet is érintő nagy hazai hatású tevékenységet jelentett – ő volt az aki a IUPAC új definiciórendszerének hazai adaptációját elinditotta és vezette haláláig az új magyar definiciórendszer és a magyar kémiai helyesirás megteremtését kidolgozó team munkáját is.
Előadásomnak a cimében is megadott feladata szerint - mivel részben az ő hatására magam is aktiv éveimben a két- és többkomponensű, tömény vizes elektrolitoldatok, majd később az olvadékok szerkezetének megismerésével és értelmezésével kapcsolatos vizsgálatokkal foglalkoztam, énrám hárult a feladat hogy mint a volt tanszéki tagok egyikeként és tevékenysége 15 évig effektiv tanujaként megismertessem a tisztelt megjelenteket Erdey-Grúz Tibornak és az oldatszerkezetvizsgálatokkal foglalkozott munkatársainak ezirányú tevékenységével és eredményeivel , (és itt szükségesnek érzem, hogy meg is nevezzem e közvetlen munkatársakat, Árkosi Klárát, Kugler Elvirát, Majthényi Lajost, Nagyné Czakó Ilonát, Lévay Bélát, Hidvégi Juditot, Balthazárné Vass Katalint, Reich Antóniát, Fodorné Csányi Piroskát, Inzelt Györgyöt és Inzelt Istvánnét) és rámutassak arra a pozitiv és eredményes hatásra, amit Erdey-Grúz Tibor tevékenységével gyakorolni volt képes az oldaszerkezetkutatással ma már jóval kiterjedtebben, és a fél évszázaddal korábbiakhoz képest sokkal jobb feltételekkel és felszereltséggel foglalkozó hazai kutatók és kutatócsoportok munkásságára..
Előzmények és saját, ill. munkatársaival együtt végzett oldatszerkezeti kutatásai
Erdey-Grúz Tibor oldatszerkezeti kutatásainak ösztönzése nyilván már első - és tulajdonképpen, ha más elnevezésekkel is végig ugyanazon - munkahelye tanszékvezetőjének, Buchböck Gusztáv professzornak köszönhető, akinél mindjárt az egyetem elvégzése után tanársegédként dolgozni kezdett. Buchböck Gusztáv ugyanis többek között sikeresen foglalkozott a nemelektrolitokat is tartalmazó vizes oldatokban a hidratáció kérdésével és az átviteli szám mérése útján az ionok körüli hidrátszférára vonatkozó un. hidratációs szám meghatározásával. Ez a kiindulási alap határozta meg a saját és a vezetése alatt álló kutatók szerkezetfelderitő munkásságát, aminek - és vele együtt az egész kérdéskörnek - elsőrangú összefoglalóját jelentetteaz 1971-ben megjelent “Transzportfolyamatok vizes oldatokban” [1] c., később angolul és oroszul is megjelent könyve. Munkamódszerére, rendkivüli gondosságára és széleskörű tapasztalatainak az igen körültekintő alkalmazására, az általa és mások által végzett kisérleti mérések és az ezekhez kapcsolódó elméleti feltételezésekkel összefüggő valós eredményekre vonatkozó felfogása és véleménye kialakitásának menetére álljon itt egy idézet e könyve Előszavából, ami szerint “ … A víz szerkezetére és a benne végbemenő transzportfolyamatokra vonatkozó nagyon széleskörű és mélyreható vizsgálatok ellenére sem mondhatjuk, hogy sikerült a valóságot részleteiben is hiven tükröző, minden tekintetben megnyugtató képet alkotni a jelenségekről. A közvetlenül észlelhető tények többnyire a kölcsönhatások olyan szövevényének a következményei, amelyekből rendkivül nehéz az egyes tényezők hatását egyértelmüen különválasztani, az egyes kölcsönhatásokat külön elemezni, összefüggéseiket feltárni és a valóságot megbizhatóan elméletileg rekonstruálni. Főleg erre vezethető vissza, hogy ugyanazon sajátságra vonatkozó különböző kisérletek egymástól eltérő, sőt nemegyszer egymásnak ellentmondó következtetésekre vezetnek, sőt néha még ugyanazon tapasztalatok is különféleképpen magyarázhatók….” Mindez azonban “….,ill. a vélemények szembesitése hozzájárulhat a még meg nem oldott problémák exponálásához, a jelenségek komplex voltának a hangsúlyozásához és a további kutatások irányainak a kijelöléséhez…..Megóv attól, hogy részletekre vonatkozó magyarázatokat túlzott súllyal fogadjunk el és arra int, hogy az oldatok viszonyainak rendkivül bonyolult volta folytán gondoljunk a figyelmen kívűl maradt kölcsönhatások lehetőségére is….” És még hozzáteszi azt is, hogy “….A fentiek folytán nem lesz meglepő, ha munkám némely részével az olvasó esetleg nem fog egyetérteni. Véleményük érdekel, kérem ezért, irják meg nekem….” Nem hinném, hogy ez a harminc évvel ezelőtt megfogalmazott - és a mintegy 50 munkás éven át valóban követett - alapvető kutatói attitüd ne lenne mai mindnyájunkra nézve is és a későbbi kutatókra nézve is követendő út.
De térjünk most rá már röviden a saját és az általa vezetett kutatócsoport által végrehajtott, a korábbi szerzők vizsgálatainál kiterjedtebb és szélesebb körű, egységes összehasonlitást lehetővé tevő, rendkivül pontossá fejlesztett és igen gondosan kivitelezett, klasszikus módszerekkel végzett oldatszerkezeti kisérletes munkákra és az igy elért, ill. elérhetővé vált eredményekre és a nemelektrolitokat és elektrolitokat együttesen tartalmazó vizes oldatok szerkezetével magával kapcsolatos értelmezésükre.
E vizsgálatok már a 40-es évek második felében kezdődtek, amikoris Erdey-Grúz Tibor először Hunyár Andor munkatársával együtt nemelektrolitoknak - a propenolnak, a szacharóznak - és kis mértékbeni disszociációjuk miatt gyakorlatilag ugyancsak nemelektrolitoknak tekinthető néhány gyenge savnak (ecetsav, propionsav, vajsav,krotonsav, borostyánkősav, almasav, citromsav) az oldatában diffundáló néhány elektrolitnak (LiCl, KCl, HCl, KBr, Li(CH3COO), BaCl2, MgCl2 ) - a jelenlévő nemelektrolit diffúziós viselkedésére kifejtett hatását vizsgálta. Azt tapasztalták, hogy az ionok diffúziójuk közben nemcsak hidrátburkukban vizet, hanem valamilyen módon nemelektrolit molekulákat is visznek magukkal. A kisérletekből arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a nemelektrolitnak az elektrolit diffúziója által előidézett koncentrációgradiense egy ellenáramú diffúziót is megindit. A diffundáló elektrolit által magával vitt, hozzá hidrogénkötésekkel kapcsolódó, és az ellenirányú diffúzió által visszaszállitott nemelektrolit mennyiségét az általuk konstruált egyenlet segitségével ki is számitották és megállapitották, hogy a diffundáló elektrolitok a leghigabb nemelektrolitoldatokból is több nemelektrolitot transzportálnak, mint vizet, aminek mértéke mind az elektrolit kationja hidratáló erejének a növekedésével, mind pedig a nemelektrolitok moláris tömegével növekszik. Ugyanakkor a HCl által transzportált nemelektrolit mennyisége a többi 1-1 értékű elektrolitokhoz képest jóval kisebb volt, ami – és itt már elsőként felmerült a további vizsgálatok egyik rendkivül fontos témájának, a hidrogénionok protorop vándorlási mechnanizmusa vizsgálatának a gondolata – szerintük arra utal, hogy e diffúziós folyamatban is a hidrodinamikai vándorlási lehetőség mellett szerepe kell , hogy legyen a prototrop mechanizmusnak is.
A diffúzió problematikája továbbra is Erdey-Grúz Tibor érdeklődésének homlokterében maradt, főképpen az ugyancsak nemelektrolit dioxán és metanol öndiffúziójára vonatkozóan.. Kiszámitva és elemezve a D*h öndiffúzió koefficiens- viszkozitás szorzatot kimutatták, hogy mintegy 60 mól % viztartalomig – egyébként összhangban azt átviteli szám mérések eredményeivel is – a víz számottevően nem változtatja meg a dioxán folyadékszerkezetét, csak ennél nagyobb viztartalomnál kezd a vizmolekulák közötti hidrogénkötések révén a viznek megfelelő folyadékszerkezet kialakulni: A víz + metanol rendszerben ugyanakkor a D*h koncentrációfüggése maximum-minimum görbe szerinti, a szerkezeti viszonyok bonyolultabbak, részben a szerkezetet erősitő kölcsönhatások lépnek fel.
A D*h szorzattal kapcsolatos számitások mutatják, hogy a célok elérése érdekében viszkozitásmérésekre is sor került, mégpedig kükönböző egyértékű alkoholok (metanol, etanol, propanol), valamint egy-egy két- és többértékű alkohol (etilénglikol és glicerin) + víz elegyek esetében.. A viszkozitás koncentráció- és hőmérsékletfüggésére vonatkozó mérési eredmények azt mutatták, hogy az egyértékű alkohol + víz elegyekben a koncentráció függvényében viszkozitásmaximum lép fel, amelynél 1 alkoholmolekulára 4 vizmolekula jut. Mivel az egyértékű alkoholok molekulái csak egy független hidrogénkötést létesithetrnek, tiszta állapotban tehát csak dimereket képeznek, vizzel való elegyeikben viszont a nyilt láncu vizkomplexumok végéhez csatlakozva lezárják ezeket, a két végükön lezártnak feltételezett komplexumok tehát átlag 8 vizmolekulát tartalmaznak. Mivel a viszkozitásmaximum növekvő hőmérséklettel a nagyobb alkoholtartalom felé tolódik el, ez arra utal, hogy ekkor az alkohol-víz komplexumok mindinkább elbomlanak. Az etilénglikol + víz és glicerin + víz elegyek esetében azonban nem lép fel viszkozitásmaximum, aminek oka az, hogy ezek molekulái egynél több független hidrogénkötésre képesek, a többértékű alkohol- molekulák csatlakozása tehát nem zárja le a vizkomplexumokat, hanem a láncok végén továbbra is szabadon végbe mehet a molekulák kicserélődése.
Erdey-Grúz Tibornak a nemelektrolit + elektrolit + víz elegyekre vonatkozó kiterjedt vizsgálatai közül talán legfontosabbaknak tekinthetők az emlitett rendszerek vezetőképességével, az egyes ionok átviteli számával, és a Lh szorzattal foglalkozó és ezen keresztül eme rendszerekben a hidrogén- és hidroxidionok vezetési mechanizmusa jobb megismerését is célzó vizsgálatok.. A vizsgálatok eredményei nyolc “A hidrogén- és hidroxilion vándorlási mechanizmusáról” főcimű és négy további közleményben jelentek meg, aminek részletes ismertetésére itt nyilván nem kerülhet sor, csak néhány fontosabb eredményre szeretnék rámutatni, aminek bővebb összefoglalása egyébként a Lengyel Sándorral közösen irt monográfiajellegű könyvfejezetben [2] is megjelent.
Az elvégzett vezetőképességi vizsgálatok azt mutatták, hogy a HCl-t és KOH-t tartalmazó vizsgált alkoholtartalmú oldatok esetén 90 mól % környezetében vezetőképességi minimum mutatkozik, metanoltartalmú oldatokban ez éles, n-propanolt, ill. glicerint tartalmazóknál ez elmosódottabb..Az ionok hidrodinamikai mozgékonysága az oldat viszkozitásától is függ, ami viszont erősen változik az oldott nemelektrolit hatására. Érdemes volt tehát vizsgálni a Lh Walden-szorzatnak nemelektrolitok hatására bekövetkező erős változását. Az egyértékű alkoholok vizes oldataiban kisebb alkoholtartalomnál, de a dioxán - viz elegyekben is a Walden-szorzatnak maximuma van, a prototrop vándorlást mutató HCl és KOH esetén ez laposabb, mint a csak hidrodinamikai vándorlással mozgó KCl és KF esetén. A maximum értéke az alkoholtartalom növelésével a tiszta vizes oldat értéke alá csökken. E csökkenés oka, hogy a vezetőképesség erősebben csökken, mint a viszkozitás, az ionok tehát inkább erősitik a víz szerkezetét, megnehezitve a részecskék elmozdulását. A többértékű alkoholok esetén kissé más a helyzet, míg etilénglikol + víz esetén a Walden- szorzat maximum - minimum görbe szerint változik, glicerin + víz esetén ez a KOH kivételével már az egész intervallumban monoton nő, különösen a kis viztartalmu elegyeknél. A sósavoldat ilyen viselkedésének oka az, hogy a közepes koncentrációju alkohol hatására visszaszorul, kis viztartalmu elegyekben viszont már nagyobb arányúvá válik a protortóp vezetés hozzájárulása a teljes vezetéshez.
A prototrop vezetési mechanizmus részesedésének az oldószerelegyek összetételével való változására az átviteli számból is lehet jól következtetni. A HCl és KOH-tartalmú oldatokban a hidrogén- és hidroxidion átviteli száma a nemelekrolittartalom függvényében többértékű alkoholok esetén ugyancsak maximum-minimum görbe szerint változik A hidrogénion átviteli számának a növekedése a folyadékszerkezet erősödését jelzi, a maximum utáni csökkenés viszont a folyadékszerkezet roncsolására jellemző, mivel ekkor csökken a hidroxóniumionról a vizmolekulára való protonátugrás valószinűsége, olyannyira, hogy a minimumnak megfelelő elegyben a hidroxóniumionok már csak hidrodinamikai módon vezetnek. Kevés vizet tartalmazó elegyekben viszont mind jobban kialakul a hidrogénkötéseknek az alkoholra jellemző szerkezete, ami léehetővé teszi a protonátugrást az ROH+ ionról az ROH molekulára, ami növeli a vezetést. Az ilyen kis viztartalmú, de nagy viszkozitású elegyekben a molekula valamennyi hidroxidcsoportja részt vesz a protonátugrásban, aminek nagyobb a valószinűsége, mint az elfordulásoknak, igy a többértékű alkoholmolekulák, ill. a protonfelesleget tartalmazó ionjaik intramolekuláris átrendeződése révén válnak a részecskék képessé protonátadás után újabb proton átvételére.
A hidroxidion átviteli számának vizsgálata is azt mutatta, hogy különbség van az egyértékű és többértékű alkoholok jelenlétének a hatásában.. A többértékű alkoholok esetén ugyanis az átviteli szám függését a nemelektrolittartalomtól minimumgörbe irja le, sőt, nagy nemelektrolittartalom esetén az átviteli szám még nagyobbá is válik, mint a tiszta vizes oldatban tapasztalt érték. Ennek oka az, hogy kis koncentrációban az alkoholok elszakitják a vizmolekulák közötti hidrogénkötések nagy részét, ami csökkenti a protonátugrások lehetőségét, nagy alkoholtartalom esetén viszont már kialakul az alkoholnak magának a hidrogénkötések hálózata által létrehozott folyadékszerkezete, ami újból lehetővé teszi az alkoholmolekulák és az ionok közötti
protonátugrást. Bázisok oldataiban tehát más a protonátugrás mechanizmusa, mint a savakéban, e mechanizmus az oldószer minőségétől és az összetételtől is függ.
A vizsgálatok eredményei eme rövid vázolása után most már érdemes röviden rátérni az Erdey-Grúz Tibor oldatszerkezetvizsgálatokkal kapcsolatos munkássága eredményeképpen kialakult iskolának a hazai hatásaira és következményeire.
Erdey-Grúz Tibor munkásságának hatása a hazai oldatszerkezeti kutatásokra
Erdey-Grúz Tibor 42 évet átfogó, szorosabban vett elektrokémiai, ill. általában kémiai jellegű munkássága igen széleskörű és publikációk terén is rendkivül termékeny volt. Jól mutatja ezt Márta Ferenc 1976-ban Erdey-Grúz Tibor elhunytakor irt nekrológja függelékeként közreadott részletes publikációjegyzék [3], amiben 52 magyar nyelven és 12 idegen – román, lengyel, német, orosz és angol – nyelven megjelent könyv és könyvfejezet, 97 magyar nyelven és 80, főként német és angol nyelven irt tudományos és szakmai közlemény szerepel, de szerepel benne tudománypolitikával és az oktatás kérdéseivel foglalkozó 100 magyar nyelven és 10 orosz, német angol és francia nyelven megjelent közlemény is. Nyilvánvaló, hogy tanszéki tudományos és oktató munkájának eredményeivel, de akadémiai tisztségei (osztályelnökség, főtitkárság, elnökség) révén is maradandónak és előremutatónak bizonyult hatást volt képes gyakorolni - és gyakorolt is - a hazai kémiai közvéleményre és kutatói gárdára, ill. intézményekre. E helyen nyilván nincs mód e hatások részletes kifejtésére, mégis fontosnak látok megemliteni jónéhány nevet és intézetet, akik és ahol közvetlen, vagy közvetett hatásaként tovább vitték és a mára már időközben erősen megnövekedve és sokkal jobb felszereltséggel tovább is fejlesztették az oldatszerkezet mélyebb megismerését célzó kutatásokat.
Mindenekelőtt a közvetlenebb hatással kapcsolatosan szeretném megemliteni azokat, akik korábban az ELTE Fizikai-kémiai és Radiológiai Tanszékén vezetése alatt, majd – később amikor már átadta a tanszékvezetést másnak – tanácsaival segitve dolgoztak, ill. először ott kezdtek dolgozni, majd más munkahelyre kerültek. Közülök is először a binér sóoldatok sűrűségének beható vizsgálatával foglalkozó Lengyel Sándort, Giber Jánost és tanszéki munkatársait, ill. a tömény binér és ternér, savas és lúgos sóoldatok szerkezetének vizsgálatával foglalkozó önmagamat és munkatársaimatt, (és később, végig a Miskolci – azelőtt Nehézipari Műszaki – Egyetemen dolgozva az ottani munkatársaimat), az ugyancsak később aKözponti Kémiai Kutató Intézetbe került és ott a víz szerkezetkutatásban nemzetközi jelentőségű eredményeket elért Hajdu Ferencet, a Mössbauer módszer hazai oldatszerkezetvizsgálati alkalmazását megvalósitó Vértes Attilát és munkatársait és az anionos protonmigráció jelentőségét és technológiai alkalmazását sikeresen vizsgáló Kerti Józsefet
A közvetettebb, akár már az eleve a tanszéken dolgozott kutatók, vagy azok tágabb környezete, ill. mint volt tanitványok által az egyes kutatókra, ill. intézményekre kifejtett hatás eredményei ugyancsak számottevőek, a korábbiaknál is kiterjedtebbekké váltak és ma is folyamatosan és biztatóan fejlődnek. Itt mindenekelőtt az ELTE Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékén dolgozott, sajnálatosan nagyon korán elhúnyt Ruff Imre munkásságát kell megemliteni, aki – mintegy folytatásaként és elméleti kiterjesztéseként Erdey-Grúz és munkatársai protonvezetéssel foglalkozó munkáinak – nemzetközileg is széleskörű elismerést szerzett eredményeket ért el az elektrolitok szerkezetének vizsgálatában, benne az elektrontranszfer reakciók és az átugrásos diffúzió elméletének kidolgozásával, de ugyanezen a Tanszéken dolgozott Burger Kálmán is, aki Vértes Attilával együtt kezdte meg az elektrolitoldatok Mössbauer módszerrel történő szerkezetvizsgálatát, valamint Szabó Zoltán professzor és munkatársai, akik a Fémipari Kutató Intézettel és más, már emlitett Intézettel és Tanszékkel együttműködve behatóan tanulmányozták az aluminátoldatok szerkezetét. A hatást jellemző sorba feltétlenül beletartozik az MTA KKK megfelelő kutatócsoportjainak a munkássága, aholis egyrészt Pálinkás Gábor és Kálmán Erika és kutatócsoportjuk igen értékes és rendkivül korszerű módszerek alkalmazásával nemzetközi megitélésben is elismert kutatásokat végeztek és végeznek ma is a különböző tipusú elektrolitoldatok szerkezetének mélyebb megismerésére és ők is és – Erdey-Grúz Tibornak szintén közvetlen munkatársaként dolgozott és sajnáltosan ugyancsak korán elhunyt Dévay József általa inditott, a váltóáram elektrokémiai hatását vizsgáló eredményes munkásságának folytatásaként – Lengyel Béla és csoportja is eredményesen foglalkoznak a különböző rendszerek korróziós viselkedésének a tanulmányozásával. Ugyancsak eredményes, a micelláris oldatok szerkezetének felderitésére irányuló kutatások folynak a Miskolci Egyetem Alkalmazott Kémiai Kutatóintézetében Lakatos István vezetésével, de feltétlenül meg kell emlitenem a Veszprémi Egyetemen dolgozó Liszi Jánosnak a dielektromos permittivitás és néhány más, szerkezetérzékeny sajátság mérése és beható elméleti értelmezése útján a nemelektrolit és elektrolit rendszerek szerkezetének vizsgálatára vonatkozó kisérleti és elméleti munkásságát, úgyszintén Kiss Istvánnak, Jancsó Gábornak és Jákli Györgynek a Központi Fizikai Kutató Intézetben az oldatok különböző halogenidek izotópeffektusa alapján történő szerkezetvizsgálati eredményeit, valamint a Miskolci Egyetem Fizikai Kémiai Tanszékén az utódomként működő Kaptay György kiterjedt munkásságát, aki - az általam már korábban, a magyar kémiai kutatások palettáján újnak számitó módon a nagyhőmérsékletű sóolvadékokban elkezdett kutatásaim folytatásaként – sikeresen dolgozik a binér és többkomponensű só- és fémolvadékrendszerek szerkezetének a felderitésében.
E megemlékezésem végére érve úgy gondolom ez a rövid, talán nem is teljes felsorolás nyilvánvalóvá teszi, hogy Erdey-Grúz Tibor valóban a magyar tudományos élet egy olyan nagy formátumu szereplője volt, akinek neve, hatása és eredményei egyértelműen beiródtak a magyar kémiai tudomány történetébe.
Irodalomjegyzék
[1] Erdey-GrúzTibor:Transzportfolyamatok vizes oldatokban. Bp.1971.Akadémiai, 465 p.
[2] Erdey-Grúz Tibor – Lengyel Sándor: Protonátugrás oldatokban. In Csákvári Béla (szerk) A kémia újabb eredményei. 35. köt. Bp. 1977. Akadémiai, 7- 69. p., és Proton transfer in solution: In J.O’M. Bockris, B.E.Conway (szerk) Modern Aspects of Electrochemistry. 12.köt. 1976. 1-40. p.
[3] Márta Ferenc: Erdey-Grúz Tibor. Kémiai Közlemények. 46 (1976) 1 – 22. p.

Summary
On the occasion of the centenary of Professor Tibor Erdey-Grúz (1902-1976) birth the author sets forth his far-reaching research activity performed in the scientific area of the aqueous mixtures of electrolytes and non-electrolytes and presents some of his major results in the investigation of transport properties - diffusion, viscosity, electrical conductivity, transference numbers - aimed the better unterstanding of the structure of such solutions and also the effects of non-electrolytes on the prototrop conduction mechanism. At the end of the publication the author describes the influence professor Erdey-Grúz had on the research activity of the Hungarian scientists in the area of structure of solutions.

<