Elôzô rész

Bécsbôl terjed eI a rózsakeresztes-mozgalom Magyarországon is. Leglelkesebb apostola Kazinczy apósa, gróf Török Lajos volt, kinek pedig elég oka Iett volna gyanakodni a titkos tudományokra. Egyszer atyját, Török Józsefet Bécsben valami kuruzsló kigyógyította betegségébôl. Ekkor egy meghitt barátja Rehbach, kit valósággal gyermekének tekintett, váIIaIkozott a kuruzslóval együtt Török kifosztására. Egy nap Rehbach zavart képpel jô. "Az orvos elakadt. Felesége, két eladó Ieánya elzáratnak 's háza banqueroutot teszen, ha 3000 aranyat Ie nem fizet. Tud csinálni aranyat, de arra hosszu idô kell, 's ez sietô. Vegye meg tôle T. az arcanumot. Török belé esett a' cselbe. Lajos fiát járatta éjjeI Rehbachhal az Adepthez, mert maga nem merte próbálni M(ária] Th[erézia] miatt, 's a' gazember a' Chymiát nem értô fiúval olly mercuriust fôzete ki, mellyben fel vala olvasztva az arany. Lajos azt mondta Józsefnek (az atyjának), hogy már tudja a' mesterséget, 's Rehbach a 3000 ...-t felkaparta, 's soha többé a' háznál nem Iátatá magát. Volt czifra ruha, Ió, 's Companiát vásárlott."

Török hazajött Károlyba feledni az aranycsinálást. Poniatowski hercegtôl vett egy mázsa ezüstöt: .grünspant akart fôzetni belôle. De ekkor váratlanul újra belekerült az alchimista mesterségbe.

"M. Th. Törököt nevezte ki pro revindicatione XVI. Oppidorum Scepusiensium. József nem tuda jóI németül, 's a' kedves fiját Lajost Actuariusnak vette maga mellé. Bécsbe kelle menni, szóval tenni relatiókat a' Császárnénál, 's Lajos megismerkedék gróf Brühl Károllyal. Ez nagyon megszerette Lajost, 's propositiót teve néki, ha nem volna-e kedve Rózsakeresztes Ienni, szent hallgatást parancsolt. "De az Atyám csak tudhatja?" – Nem! senki nem! az atyád sem. – Úgy nem Iészek. – Miért ? – Nekem nincs jobb barátom mint az atyám, 's nem teszek semmit a' mit ô nem tud. – Ez még ajánlotta BrühInél. Tehát szólj az Atyáddal. – Ebbôl a' Ieve hogy az atya 's fiu eggy órában vétettek feI Bécsben a' Szarvas fogadóban, 's eggy Akttal kômíveseknek is, Rózsakereszteseknek is.– Kevés nap mulva pompás ...-ba vitettek bé. – Lajos csudálva Iátá, hogy Magyar Országon sok már az atyafi. A' Draskovics Pesti ... már állott. Lajosnak nem tetszett a' Pesti, 's 8-a Maji ante 1784 talán 2 vagy 3 eszt. Miskolczon nyitá meg a' virtuosos Cosmopolitákét. Azután egyet Kassán. Ô a Rózsakeresztességben társ nélkül dolgozott. Magyar Országon nehány Rózsakeresztes Circulus 's eggy Directorium vala, 's Stanislaus kir. is a' Magy. Országi alatt állott. Midôn azután a' M. Országiaktól minden irások vissza vétettek, Lajosnál minden meghagyatott". (Kaz. Iev. XII., 96.)

Valóban a miskolczi páholyt gróf Török Lajos alapította. A páholy az Erényes kozmopolitá-hoz volt címezve, ami megfelelt a rózsakeresztes eszménynek. A páholy gyönyörûen fellendült s az ifjú magyar írógeneráció ezen intézmény körül csoportosult, Kazinczy Ferenc is ebbe a páholyba vétette feI magát, de ô csak az alsóbb, a szabadkômívesi fokozatokat gyakorolta, mert mélyen Ienézte apósa alchimiai és egyéb titkos mesterkedéseit. Apósa többször próbálta megnyerni az opus számára, de Kazinczy Iegyôzhetetlen iszonyatot érzett iránta. Egy verses epistolát is irt egy ilyen aIkalommal Török Lajoshoz, de nem merte megmutatni, félt hogy nagyon megbántja a szegény öreg embert. A tudás a vers szerint nem a bölcsek tudományában van, mert "a'mit kerestéI, nyúlj bé méllyébe, 's feIIeIed." (IX, 176.)

Kazinczy nem vágyódott más kômívességre, mint a három angliai grádusra. Neki a kômívesség a Iegjobb szívû emberek köre, melyben az ember a királyt és a Iegalacsonyabb rendû embert is testvérének nézi: "Az illyen társaság nékem kedvesebb, mint a' mely aranyat, vagy ollyas életet hosszabbító orvosságokat tsinál, hogy a' ki vele éI szemem Iáttára nyomorék koldússá Iesz ..." (II. 53.)

S így mar megértjük Bessenyei Holmi-ja két fejezetének aktualitását is. Bessenyei ezekben hevesen támadja az alchimiát, a kabalát és tagadja a bölcsek kövének Iétezését. Kétségkívül sok rosenkreuzer gárdista barátját akarta kioktatni a józan ész nevében, s bizonyára Báróczira céloz, ki egyébként sem szívelte ôt. Bessenyei valószínûleg szintén szabadkômûves volt, mert batyja, Sándor tanusága szerint (Bessenyei György társasága) ô is elmerült néha

De ô is mint Kazinczy, igazi racionalista aufklärista volt, ki nem szenvedhette a titkos, a középkori tradíción alapuló tudományokat.

Kellene még az eperjesi "erényes utazók" rózsakeresztes páholyáról szólnunk, honnan Török Lajos miskolczi körzete is eredetét vette, a balassagyarmati "erényes zarándokokról", a diósgyôri "koronás reményrôl", ahol mindenütt a rózsakeresztes irányzatnak hódoltak a testvérek, gróf Batthyány Ádámról, ki egy Iaboratóriumi robbanásnál karját törte, b. Vay Miklós generálisról és b. Vay Józsefnérôl, ki egyszer nagy zavarba hozta a miskolczi páholyt: feltörte ura szekrényét és az ott talált rosenkreuzer jetvényeket és írásokat széltében mutogatta fûnek-fának, a rózsakeresztes esküformát meg elégette (Abafi). Különösen épületes volna Potturnyai rosenkreuzer körzetdirector története, ki a "piszkos kezû aranycsináló" barátaival Girálton és Okruchlán (Kerekrét) állított feI alchimista mûhelyt, hoI "Ielkeket és czombos parasztmenyecskéket citálgattak" s kitôl végre botrányos viselkedése miatt a Iengyel testvérek elvették az "Északi Kapu" ôrzését, meIyet rábiztak volt (Kaz. Iev. XII, 35, 90, 121). De a már feIhozott tények eléggé megmutatták, mily kiterjedt mozgalom képviselôje Báróczi regényforditása. Ehhez a könyvhöz csatlakozik gróf Török Lajos egy német munkája is, mely szintén a rózsakeresztes irány szellemi terméke: Neue durch Erfahrung bewährte Theorie der Heilkunde nach kosmologisch-fysiologisch chemischen Grundsätzen. Kaschau 1803. Egy varázsszere sikereinek emlékét ôrzi egy ujabb kiadvány: Néhai gróf Török Lajosnak Cholera ellen alkalmazolt Rusz tincturája s ezen üldözött gyógyszer fényes sikerének okiratai. Közreb. Garzó Gyula Kecskemét 1873.

Pálóczi Horváth Ádám is sokat foglalkozott alchimiával és nagyon sajnálta, hogy nem ismerhette Báróczit és Törököt, akik bizonyára tovább vezették volna a nagy rejtelmekben. Ô már elôhaladott volt a "philosophiában", mikor pomázi nevelôsködése alatt egy Rederspiel nevû német hadnagy ráhagyott bizonyos titkos írású munkákat, melyeket ô nagy fáradsággal kibetûzött. Alchimista iratok voltak, kabala és mágia is volt bennük. Kazinczyval Ievelezve Horváth Ádám erôsen védi a rózsakereszteseket Kazinczy elítélô véleményéveI szemben. Ô magyarázta meg Kazinczynak, mit jelent az a "kigyógörbeségû" kard és az a kereszttel ellátott gömb, melyet apósa hagyatékában Ielt (Kaz. Iev. XII, 123). Alchimista érdeklôdésének irodalmi emléke egy kéziratos munkája: A bölcsesség nagy mestereinek a szent rend kezdettôl fogva a XII. századig Biográphiája úgy a mint azokat renddel elôszámlálja Hirám a maga idejéig és Hirámon fúl folytatja Aquinoi Tamás a maga életeig. (Nemz. Muz.)''

Hazai könyvtárainkban, így az aradiban nagy számmal vannak rózsakeresztes nyomtatványok. Legtöbb a budapesti egyetemi könyvtárban Ielhetô. ...

Ideje, hogy egy kissé betekintsünk a rózsakeresztesek boszorkánykonyhájába. Lehetetlen volna itt zavaros alchimiai és kabalista tanításaiknak csak megközelítôen kimerítô képét adni. Különösen nagy a zagyvaság a felsô fokozatban. Azért arra szorítkozom, hogy néhány alapelvet ismertessek, mert ezekre épült az egész bölcsesség.

Ne feledjük elôszór, hogy a Rosenkreuzerek Isten és Jézus Krisztus dicsôségére dolgoztak és céljuk a Sátán sötétségének eloszlatása volt az isteni fény által. Ezért összes ceremóniáikban érezhetô a vallásosság, sokszor imádkoznak s bizonyára ezért terjedt eI orthodox szabadkômívesi körökben az a nézet, hogy a rózsakeresztesek a jezsuiták titkos szövetségesei (Die theoretischen Brüder 16 I.). Újabb történészek is állítják, hogy a jezsuiták valóban igyekeztek a rosenkreuzer-mozgalom útján a szabadkômívességet kiszorítani. Egyik szabályzatuk határozottan kimondja, hogy a rendbe felvenni olyat nem szabad, akit az új úgynevezett "felvilágosuIt vallás" mérge megfertôzött (Von obristbrüderlicher Wahl etc. 28 I.).

A tudománynak három ágazata van: az alcizrmia, a kabala és a mágia. Legfontosabbnak kétségkívül az elsôt tekintették a rózsakeresztesek.

Az aIchimia az Empedokles-féle négy elemen épült fel. E szerint van tûz, mely az elsô és Iegfontosabb elem s ebbôl vette a többi is eredetét. Ez a híres Mercurius universalis, mely mindenütt jelen van, de sohasem látható. Báróczi így jellemzi: "A' mit közönségesen Anima vagyis Spiritus Mundinak hívnak, azt az Alchymisták Mercurius Universalisnak nevezik, mellyel az egész levegô teli Iévén, mind a három természet országát, az élô állatokét t. i a. plántákat és minerálékat neveli, táplálja és élteti; rész szerint bé Ieheltetés által, rész szerint pedig, midôn harmatban, esében és hóban Ie hulván, bé szivárog a' földbe. Az a' Proteus, kirôI a' Poéták azt mesézik, hogy ezer formába változék; mely az emberbrn emberré, a' plántában plántává, a' kôben kôvé válik etc."

A tûz ellentéte a víz. A tûz és víz közt foglal helyet a Ievegô. A tûz és víz csak a Ievegô útján egyesithetô elválaszthatatlan hármas elemmé: ez már a magasabb rendû titkok közé tartozik. Végül az utolsó és Iegnehézkesebb elem a föld. A tûz élteti a Ievegôt, a Ievegô mozgatja, védi a rothadástól és tölti meg életelemmel a vizet, a víz a benne Ievô mercurius universalis által megtermékenyiti, teherbe ejti a földet és gyümölcsözésre alkalmassá feszi. Így járja át a tûz, a mercurius universalis Iáthatatlanul, dé Iátható hatással az egész mindenséget.

Már most tudni kell, hogy három fôsubstantia van: a só, a száraz elem, mely az anyagot megköti, a kén, az olajos és zsíros elem, mely összeköti a szárazat a nedvessel és a higany, mercurius, a folyósanyag, mely az életet adja az anyagnak. Az anyagok különfélesége a három elem eloszIási arányától függ. Ha sikerül a három fôanyagot egyenletes eloszlásba hozni, azaz pI. a higanyt a kén útján összehozni a sóelemmel, akkor megkapjuk a tökéletes materiát. Az arany ilyen tökéletes eloszlásu fém. Ha ez eloszlást megtaláltuk, megnyertük a transmutatio metallorum titkát, az alchimisták fôfeladatát. "Az ónból ugyan azt Iehet ki húzni, írja Báróczi, a' mit az aranyból, ezüstbôl, 's a' többibôl, t. i. Mercuriust és sulphurt; egész különbségek tsak abból áIl, hogy edgyik tisztább vagy tisztátalanabb, értebb, vagy éretIenebb részekbôl vagyon össze alkotva ... Ezt a' tisztább, vagy tisztátalanabb, értebb, vagy éretlenebb voltából következett különbségét a' metallumoknak, az Alchymisták az idônek tulajdonitják és azt erösitik, hogy az égi mozgások, mellyeket a' régiek Archaeusnak neveztenek, meg inditván a' mercurius universalis által a' több testekben, következendôképpen a' kénesôben is, a' mozgást, természeti melegséget okoz, mint Iáthatni, hogy ha két darab fát sokáig egymáshoz dörgöl valaki, utoljára meg gyúl. Ez atermészeti melegség meg gyôzvén' vagy is, hogy jobban magyarázzam magamat, ki szárasztván a' kénesô nedvességének egy részét, fekete' ón, vagy, mint némelyek hijják, alom válik belôIIe. Ez a' melegség tovább is folytatván érlelését, idôvel fejér ón Iészen belöle, és úgy osztán hosszas idôvel ezüst, végtére arany."

A bölcsek köve már most azon anyag Iesz, mely ezt az u. n. érlelést rövid idô alatt elvégzi. Ezt nevezik tingálásnak, az anyagot meg tincturának.

Igen fontos fogalmak még az alchimiában a mag, mely hím és nônemû (agens és patiens), továbbá az universale menstruum, s általában a szerves világ fogalmainak alkalmazása az egész fizikai és Ielki világra. De Báróczi nem emlélkezik meg róluk, s így ez a fogalomkör itt mellôzhetô.

A bölcsek kövén kívül keresték a rózsakeresztesek az egyetemcs panaceát is. Láttuk már, hogy Török Lajos és Székely László is birtokában voltak ilyen csodás gyógyszereknek. Ilyen csodás gyógyszert keresett Báróczi is. "Maradjon a' szegény Báróczi a maga Alchimiájával, melly néki soha nem tsinál aranyt, írja Kazinczy (II. 52), maradjon orvosság tsinálásaival, melly testét elgyengitette, veszszen gróf Thun a' Geistesbeschwörungjával, melly olly bolondság, a' mit még a' gyermek is megnevet, nékem az mind nem kell." Úgy Iátszik, Báróczi csodás erôket sejtett különösen a nádmézben, mert mint mondotta, abban sok kén van. Élete végén úgyszólván csak nádmézzel és meggyel élt.

Báróczi ilynemû kutatásai már szoros összefüggésben állanak a mágiával, amit ebben a korban theosophiának hívnak. Török Lajosnak és Báróczinak is volt mágikus tükre, melyben a távol folyó dolgokat szemlélték (Kaz. Iev. X. 507). Török már az alchimiát is magikus alapon úzte: mutatott vejének egy darab rezet, melyet állítólag ólomból áIIított elô. Kazinczy csak hallgatta. "De mikor azt mondta nekem, ilyesmi csak bizonyos constellaiók alatt és bizonyos imák elmondása mellett történhetik, akkor már tudtam, hogy meghibbant ...." Török irodalmi munkái is ilyen mágikus orvosságokat tárgyalnak: "kosmológiai, fiziológiai és chémiai" alapon.

Báróczi is ebben a gondolatkörben mozgott, mikor így szólt egyszer a szörnyülködô Kazinczyhoz: "Bolondság az édes barátom, a' mit az oskolák tanitanak. Non datur actio in distans." S akkor a távolbahatás példájaképen elbeszélte barátjának, hogy egy ezredes, aki Olaszországban volt, a távolból sympathia útján meggyógyitotta egy betegségébôl. Kérte Kazinczyt, hagyjon nála egy cseppet a vérébôl. S ha Kassán beteg találna Ienni, csak írjon neki, ôBécsbál meggyógyítja. Kazinczy egy másik ismerôse, b. Riedele is tett neki iIyen ajánlatot (VII, 245). Másutt elbeszéli Kazinczy, hogy Iátott Báróczi Iakásában két arcképet csüngeni a falon. "Az egyik egy parókás öregecske német volt, a' másik valamely régi adeptus, fekete öltözetben. A' jó öreg nekem az utóbbikról att beszéllé, hogy az megholt testét össze hagyta apritani, 's bizonyos Iévbe tétette az apritott testet, hogy ismét életre jöhessen, 's életre jött volna, ha felesége az edényt hamarább nem nyitotta volna meg kevés órával, mint hagyva volt" (X, 413).

Báróczi élete végén már inkább csak theosophiával foglalkozott. Szüntelen a theosophusok írásait forgatta. Mikor egyszer Kazinczyval együtt Binz bécsi antiquariusnál jártak, míg Kazinczy "a classikusok és magyar historicusok halmazatjait" nézte végig, Báróczi theosophiai írásokat vásárolt s azt mondta, kevés napjainak üres óráit e tárgynak szenteli s tapasztalásait papirosra teszi, hogy azokat valamely rokon Iélek használhassa (Báróczi élete). Ezek az iratok és jegyzések az enyedi collegium könyvtárába kerültek s bizonyára ma is ott vannak (Kaz. Iev. X, 295). Báróczi eléggé elôre haladott Iehetett e tudományokban, mert – Zilahi Kiss Sámuel értesíti errôl Kazinczyt, – Ritter János Vilmos, a bajor akadémia tudós tagja, ki a galvanizmus tanulmányozásában ért eI nagyszerû eredményeket, de aki könnyen hajlott a misztikus tudományok felé, külön megdicséri tudását Der Siderismus (1808) címû mûvében, (X, 410). Erre a dicséretre azonban Ritter mûvében nem tudtam ráakadni.

Rendkívül érdekes volna Báróczi hagyatékát tanulmányozni, mert egyrészt csak akkor derülne ki, nem volt-e valóban Báróczinak egy Rózsikártak titkai cimû munkája és egy külön, francia nyelven írt alchimista mûve is, mint azt Kazinczy az ô szájából hallotta, másrészt belepillanthatnánk e sajátságos, naiv, de nagy Ielki erejû ember gondolataiba.

Addig is tekintsük ôt egy nagykiterjedésü európai mozgalom magyar képviselôjének. Adeptusa kiadásával ô sem akart egyebet elérni, mert hiszen e megható és nem közönséges kedélyre valló sorokkal fejezi be bevezetô alchimista tanulmányát: "Légyen bár tsalatkozás is ez a' tudomány, megérdemli, ugyantsak, hogy a' mi Nemzetünk elôtt is, IegaIább mint CeIebris error [neveztes tévedés], közelebbrôl Iégyen esméretes".