– „Milyen területen érzi magát a leggyengébbnek?"

Ez a kérdés tulajdonképpen felhívás keringôre: „saját magad tedd a fejed a hurokba". Az ilyen felhívásokat vissza kell utasítani. Tegyük fel, hogy van olyan nem túl jelentôs része a leendô feladatnak, amivel nem vagyunk teljesen tisztában. Nem igazán fontos terület, de része lesz majd a munkának, ismerete nélkül nem fogunk boldogulni. Az ilyen esetekben nagyon hasznosak a következô típusú válaszok: „Még sohasem dolgoztam ezzel a táblázatkezelô programmal, de a hat másik programmal való munkám során szerzett tapasztalatomban bízva meg vagyok gyôzôdve arról, hogy pár nap alatt bele fogok jönni." Ezzel a válasszal eltûnik a „gyengeség" negatív felhangja, és a szó értelme is megváltozik: olyan hiányosságot fog jelenteni, amit könnyû behozni, ráadásul megmutathatjuk vele fejlôdô-, illetve alkalmazkodóképességünket. A módszer alkalmas arra, hogy egyszerûen szerezzünk vele elônyt a beszélgetés során, viszont alaposan mérlegelnünk kell, hogy vetjük be.

Más módon is eljárhatunk ilyen kérdések megválaszolása során: úgy formáljuk meg a választ, hogy esetleges gyengeségeink pozitív jellemvonásnak tûnjenek. Egy példa: „Élvezem a munkámat, és minden esetben igyekszem a legjobb formám nyújtani. Ezért sokszor érzem furcsán magam, ha valakivel kapcsolatban nem tapasztalom ezt a fajta odaadást. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem jó tulajdonság, ezért ilyen helyzetekben megpróbálok megértôen viszonyulni az illetôhöz."

Az is egy lehetséges megoldás, hogy a kérdéses dologról úgy beszélünk, mint valamirôl, amit már leküzdöttünk, amivel már nincs semmi baj. Azt is elmondhatjuk, hogy annak idején hogyan sikerült megnevelnünk magunkat. Egy lehetséges megoldás: „Amikor erre a területre kerültem, mindig bajom volt a papírmunkával. Hogy ôszinte legyek, komoly hibákat vétettem. A fônököm egyszer leültetett, és elmagyarázta, hogy az ilyen viselkedés milyen nagy gondok okozója lehet. Nagyon a szívemre vettem azt a beszélgetést, és azóta nagyon sokat változtattam magamon. Nekem mindent elég egyszer elmondani." Gondolhatja, hogy az utolsó válasz mennyire tetszik egy menedzsernek. Ha ilyen választ adunk, egyszerûen megmutathatjuk, hogy képesek vagyunk a kritika elfogadására és a változásra is.

Bármelyiket is választjuk a felsorolt lehetôségek közül, csak jól választhatunk. Sikerült elvenni a kérdés élét, sikerült megmutatnunk, mire vagyunk képesek. Amikor egy adott esetben a lehetséges válaszok közül választani kell, a legfontosabb észben tartani azt, hogy a kérdezôt igazából nem érdeklik a gyenge pontjaink – senki sem szent az életben. A kérdezô azokat a piros zászlócskákat keresi, amelyek pontosan jelzik azt, ha valamiért nem vagyunk alkalmasak a munkakör betöltésére.

– „Ha visszatekint eddigi munkájára, mit gondol, mit kellett volna tennie azért, hogy még inkább elôrejusson?"

Megint egy kérdés, ami igazából így szól: „Beszéljen nekem a hibáiról!" Ha van olyasmi, amirôl lehet anélkül beszélni, hogy ezzel az esélyeink romlanának, elmondhatjuk. A választ viszont feltétlenül valami ilyesmivel fejezzük be: „Azt hiszem, mást már nem tudok mondani. Mindig megpróbáltam a legjobbat kihozni magamból."

–„Mik azok a dolgok, amikrôl a legnehezebb döntenie?"

Emberek vagyunk, ezt be lehet, sôt be is kell vallanunk. De vigyázat! Nem mindent szabad bevallani! Ha Ön valaha már rúgott ki valakit, szerencséje van, hogy tapasztalt, ugyanis ezt senki sem szereti megtenni. Hangsúlyozza azt, hogy ha a tényeknek valami logikus következménye, akkor ennek megfelelôen kell eljárni. Azok, akik nem igazgatási területen dolgoznak, a következô példán keresztül megfigyelhetik, hogyan kell megkerülni a választ: „Olyan nincs, hogy nehéz valamirôl dönteni – bizonyos dolgok egyszerûen több megfontolást igényelnek. Egy rövid példa talán jól megmutatja, mire is gondolok valójában: mindenkinek jár valamennyi fizetett szabadság, de nem hiszem, hogy az ember csak úgy hirtelen otthagyhatná a fônökét és a többieket a munka közepén. Az év elején mindig alaposan végig szoktam gondolni, hogy mikor lenne a legjobb kivennem a szabadságom, és betervezek néhány dátumot arra az esetre, ha az elsô netalán nem lenne megfelelô a fônökömnek. Ezután odamegyek hozzá, elmondom, amit elterveztem, és figyelembe veszem, ha a tervem összeütközésben van a vállalat érdekeivel. Ez természetes, hiszen nem akarom cserbenhagyni a céget, közvetlenül két héttel egy nagyobb munka határidejének lejárta elôtt. Mindig elôre tervezek, igyekszem úgy gondolkodni, hogy terveimmel senkinek ne okozzak nehézséget." Ezzel a válasszal a jelölt megmutatja problémamegoldó képességét és egyben a cég iránti lojalitását is.

– „Vannak anyagi problémái?"

Az ilyen kérdések arra valók, hogy lemérjék, mennyire vigyáz a jelölt a válaszaival, mennyire sikerül uralnia magát, ha válaszolnia kell. A legjobb védekezés az, ha az ember felkészül az ilyen kérdésekre, elfogadja esetleges anyagi problémái létezését és röviden így válaszol: „Ismerek pár embert, akik meg vannak elégedve a jelenlegi fizetésükkel. Mint szakember folyamatosan törekszem arra, hogy növeljem a tudásomat és az életszínvonalam. De a problémáim nem különböznek az ennél vagy bármelyik másik vállalatnál szokásos problémáktól – figyelnem kell arra, hogy a számláimat rendesen kifizessem, bizonyos dolgokat nagy körültekintéssel tegyek meg, néhány kiadást pedig ha kell, máskorra halasszak."

– „Milyen területen szeretné továbbképezni magát?"

Dr. Telkes József: Karrierkönyv. Kódexpressz Kiadó, Budapest, 1994.
http://www.kfki.hu/chemonet/hun/olvaso/dtj/index.html