Mindenekelôtt kedvezô légkört kell biztosítani a beszélgetéshez. Ha netán rosszkor érkezett és úgy tûnik, hogy valamiért siet vagy kapkodik a felvételiztetô, ha netán megjegyzi, hogy éppen csak öt perce van az Ön számára, inkább javasoljunk egy új idôpontot a beszélgetésre. Udvariasan és kedvesen, ámde határozottan ajánljuk föl, hogy egy kényelmesebb idôpontban visszatérünk. (Akkor is így járjunk el, ha történetesen majd felrobbanunk a méregtôl, és sokat vártunk-reméltünk ettôl a találkozástól.) Még ha kényelmetlen is számunkra ez a halasztás, és ha az utazás, a szervezés áldozatokkal is jár – megéri. Gondoljunk arra, hogy egy kapkodott, feszült légkörben zajló beszélgetés, ahol nem kapunk teljes figyelmet, biztos kudarc lenne.

Biztos vagyok benne, hogy az elsô benyomás a legfontosabb. Én magas vagyok, mosolygós és kisportolt alkatú, bár köztünk szólva sohasem sportoltam versenyszerûen, egész egyszerûen ilyen az alkatom, és mert ezzel mindig sikereket is arattam, az Önbizalmam sem kevés. Az elsô pillanattól körülvett az a baráti érdeklôdô légkör, amiben jól érzem magam. Megnyugtatott ugyanakkor, hogy az, aki velem szemben ült, alaposan felkészült volt közgazdasági téren és engem is beszéltetett. Egyrészt szeretek beszélni, ez amúgy is fontos a munkakörhöz, amit betölteni szeretnék, másrészt jó érzés, hogy megismerni akarnak engem, aki vagyok, nemcsak azzal törôdnek, hogy alkatilag stimmel, az iskolái megvannak, majd csak beletanul stb.

Régebben átéltem néhányszor kínos helyzeteket. Azóta ha valami feszélyez, egészen biztos, hogy nagyon könnyen nyerek az alkati adottságaimmal, a mosollyal, a nyíltsággal, a kedvességgel. Most is ez történt: egyéniségemmel nyertem meg a pályázatot.

A másik fontos szempont az, hogy hogyan készítjük fel magunkat a beszélgetésre. Nagyon egyszerû tennivalókról van szó. Elôzô este feküdjünk le idejében és semmi esetre se igyunk túl sok alkoholt. Biztosítsunk elegendô idôt arra, hogy megtaláljuk az interjú helyszínét. Ellenôrizzük a címet, a szobaszámot, a nevet, és ha nem vagyunk ismerôsek a környéken, az odavezetô utat, a buszjáratot stb. is. Az utazási idôt úgy kalkuláljuk, hogy kényelmesen, legalább a megbeszélt idôpont elôtt negyedórával a helyszínen legyünk. (De ne menjünk be elôbb.) Nincs annál bosszantóbb, mint ha valami váratlan esemény

(dugó, a busz lerobbanása) megakadályozza a pontos érkezést. Némely amerikai kézikönyv még azt a tanácsot sem átallja adni, hogy tegyünk elôzô nap egy próbautat az interjú helyszínére. Ne felejtsük el, hogy az elsô számú szabály a sikeres interjúhoz:

PONTOSAN ÉRKEZNI!!!

Vigyük magunkkal a felvételi beszélgetésre mindazokat a kellékeket, amelyekre szükségünk lehet. Emlékeztetôül íme egy lista, amellyel ellenôrizheti, hogy minden készen áll-e:

Ellenôrzô lista

• A vállalat értesítô levele, a cím, a név, a szobaszám és a telefonszám.

• Önéletrajz és a pályázat másolata.

• Szakképzettséget igazoló dokumentumok (bizonyítványok, tanfolyami igazolások).

• Referenciamunka (pl. egyetemi szakdolgozat).

• Névjegykártya.

• Naptár.

A beszélgetés elôtt frissítsük fel jegyzeteinkbôl, amit a cégrôl tudunk. Jegyezzük meg a felvételiztetô személy nevét, hogy a bemutatkozás után a nevén szólíthassuk. (Klasszikus szabály, hogy mindenkinek a saját neve cseng a legszebben.) Készüljünk fel a legfontosabb várható kérdésekbôl.

Öltözzünk kényelmesen és szerényen, tisztán. Ügyeljünk arra, hogy a cipônk frissen fényezett legyen (az ellenkezôje gyakori hiba) és ne feledkezzünk el a fésülködésrôl sem. Megjelenésünkben kerüljük a szélsôségeket. Hölgyeknek nem ajánlott a mélyen kivágott ruha vagy a túl rövid szoknya, sem pedig az erôs illatszerek használata. Férfiak viseljenek öltÖnyt és nyakkendôt. Általában: legalább a felvételi beszélgetésen szorosan alkalmazkodjunk annak a körnek a szokásaihoz, ahová belépni kívánunk!

Ha nagyon ideges a természetünk és gyakran elôfordul, hogy fejfájásunk támad, vegyünk be kb. fél órával az interjú elôtt egy fájdalomcsillapító tablettát. (Enyhe nyugtatót csak akkor, ha nagyon muszáj.) Soha ne igyunk alkoholt, ne szedjünk izgatószert (már a vizsgákon sem válik be) és ne igyunk túl sok kávét. (Már csak a vizelethajtó hatása miatt sem. Apropó, mielôtt bemegyünk, keressük fel az illemhelyet. Az utolsó igazítás a megjelenésünkön elônyös lehet, a megelôzô intézkedés pedig egy hosszabbra nyúló beszélgetés esetleges kínjaitól szabadít meg.)

A feltett kérdésekre ôszintén és egyenesen válaszoljunk. (A gyakorlott kérdezôk úgyis észrevesznek minden hamisságot.) Ha nem értjük pontosan a kérdést, ne habozzunk ellenôrizni, hogy jól értettük-e. (Ismételjük meg a kérdést valahogy így: Arra kíváncsi, hogy...? Vagy: Ha jól értem, azt szeretné, hogy az eddigi munkámról beszéljek?) A pontosítást célzó visszakérdezés akkor is jól jön, ha szükségünk van egy kis idôre. (Inkább ezt válasszuk az öööö-zés helyett.) Ha a félreértett kérdés miatt hibás választ adunk, ez nem vet jó fényt ránk.

Hosszú évek óta sportolok és érdekes módon ennek vettem a legtöbb hasznát a beszélgetésen. Ugyanis szeretek gyôzni. És miután voltak a sportban eredményeim, megszokhattam a gyôzelmet, és ismerem az odáig vezetô utat. Optimista vagyok, nyílt és ahogy észrevettem ez látszik is rajtam. Egyébként, ezt én kifejezetten azért hangsúlyoztam, hogy errôl beszéltessenek egy kicsit.

Jó és kellemes téma, ha alkalmat teremtünk arra, hogy a terveinkrôl és céljainkról beszélhessünk. Elôzetes adataink alapján arra is figyeljünk, vajon mi az, ami a másikat legjobban érdekelheti. Legyünk pontosak, határozottak és kristálytiszták a terveket, szándékokat illetôen – de semmiesetre se blöfföljünk. Nem kell semmit sem eltitkolni, de természetesen nem tanácsos túlságosan részletesen ecsetelni a fogyatékosságainkat. Ha azt a kérdést kapja, hogy régebbi problémákról vagy kudarcokról beszéljen, adjon erre is nyílt választ. A problémák ismertetésekor elmondandó, hogy hogyan oldottuk meg azokat, a kudarcok említéséhez pedig tegyük hozzá a tanulságot is, és azt, hogy a kudarcból szerzett tapasztalatokat hogyan sikerült felhasználni egy sikeresebb munkánál. Soha ne hibáztassunk kudarcainkért másokat, és kifejezetten tilos a jelenlegi munkahelyet vagy a fônököt szidni. Ha rákérdeznek, tapintatosan válaszoljunk úgy, hogy a fônök stílusa vagy a munkahely jellege eltért a mi ízlésünktôl, de nem éreznénk ildomosnak rosszat mondani arról a helyrôl, ahol hónapokat vagy éveket töltöttünk el.

Nézzünk a beszélgetôtárs szemébe (ne viseljünk sötét szemüveget)! A legfontosabb, hogy nagyon figyeljünk arra, amit a másik mond. Igyekezzünk elkerülni rossz szokásainkat (körömrágás, szájrágás), ne dohányozzunk (kivéve, ha megkínálnak) és ne rágógumizzunk. Ha a humor helyénvaló, bátran nevessünk – de ne játsszuk el a mókás figura szerepét. Lazítani szabad, de ne csússzunk le a székrôl.

Dr. Telkes József: Karrierkönyv. Kódexpressz Kiadó, Budapest, 1994.
http://www.kfki.hu/chemonet/hun/olvaso/dtj/index.html