Korach Mór humanista polihisztor volt: tudománypolitikus, mérnök, író és festõmûvész is egy személyben. Tudósként a mûszaki kémiában, s különösen a szilikátkémiai technológiában ért el kiemelkedõ eredményeket. Képezte, tanította a jövõ mérnökeit, tudományos dolgozóit, nevelte az egyetemi oktatókat és a kutató intézetek munkatársait. Nemcsak szakmára, hanem világnézetre, kutatói etikára is tanított.

1888. február 8-án született Miskolcon. Középiskoláit Fiuméban, felsõfokú tanulmányait Budapesten, a József Nádor Mûegyetemen végezte, ahol 1911-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett.

1912 végén kivándorolt Olaszországba. Elõször a páduai egyetemen dolgozott, majd Faenzába került, az elsõ magasabb olasz kerámiai szakiskola megszervezésére. 1925-ben meghívták a bolognai egyetemre, az akkor megalakított vegyipari gépészeti fõiskolai karra, ahol elkezdte a mûszaki kémia elméleti alapjainak kidolgozását. A második világháború idején részt vett az ellenállási mozgalomban, mûködését felfedezték, bebörtönözték.

Negyvenévi távollét után, a magyar kormány meghívására 1952-ben hazatért. Megszervezte és 1957-ig igazgatta az Építõanyagipari Központ Kutató Intézetét. Ezt követõen 1957-tõl 1963-ig a Budapesti Mûszaki Egyetemen a Vegyészmérnöki Kar Kémiai Technológiai Tanszékét vezette, munkálkodott a vegyészmérnökképzés korszerûsítésén, a félüzemi laboratóriumi oktatás vezetésén. Eredményes professzori mûködése mellett megszervezte 1960-ben Közép-Európa elsõ Mûszaki Kémiai Kutató Intézetét.

1963-ban nyugállományba vonult, de továbbra is vezette az akadémiai kutatóintézetet 1968-ig, amelynek tudományos tanácsadója volt haláláig. Széles látókörével és nemzetközi tapasztalataival fáradozott a vegyipar és a szilikátipar fejlesztésén, sok meg nem értés ellenére harcolt az új technológiák bevezetéséért. Korát megelõzve az elsõ között volt, akik felismerték a környezet elszennyezõdésének a veszélyét ,,és sürgette a környezetvédelem megszervezését.

Korach Mórnak a tudományos világ és a társadalom sokszor fejezte ki megbecsülését. A Magyar Tudományos Akadémia 1956-ban levelezõ, 1958-ben rendes tagjává választotta, a kormány Kossuth-díjjal tüntette ki. Számos külföldi tudományos intézmény tagjává választotta és tiszteletbeli doktorrá avatta. Korach professzor 1975. november 29-én, 88. életévében Budapesten halt meg.

Vissza a tartalomjegyzékhez