Jacquin Miklós 1727. február 16-án Leidenben, egy francia eredetû holland család gyermekeként látott napvilágot. Amsterdamban, Leidenben, Párizsban tanult, végül Bécsben szerzett orvosi oklevelet 1752-ben. Kimagaslott az akkori orvosi tudományokhoz sorolt kémiában és botanikában, ezért amikor 1763-ban Selmecbányán Bányászati Akadémiát állítottak fel, a kémiai és bányászattani tanszékre õt nevezték ki. Modern szemléletben oktatta a kémiát. Hallgatóit nemcsak a kémia elméletébe, hanem a gyakorlatába is bevezette. Módszere olyan újszerû volt, hogy késõbb a párizsi École Polytechnique megszervezéséhez Selmecrõl vették át a példát.

Jacquin selmeci mûködése közben égetett mésszel végzett kísérletsorozata (1769) egyik legjelentõsebb elõkészítõje Lavoisier tudományátformáló mûködésének. 1769-tõl kezdve a bécsi egyetem professzoraként folytatta értékes mûködését.

Az ásványtan és a növénytan is nagyjai között tartja számon. Tudományos mûködését a császár bárói ranggal jutalmazta. Hosszú, szép élete 1817. október 26-án ért véget.