Bittera Gyula 1893. február 9-én született Nagyszalatnán, Zólyom megyében. 1912-ben a pozsonyi fõreáliskolában érettségizett. Tanulmányait a budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta. 1918-19-ben bölcsészdoktori oklevelet és középiskolai tanári oklevelet szerzett, majd autodidakta módon továbbfejlesztette kémiai, növénytani és illóolajtudományi ismereteit.

Bittera már az 1920-as évek elején felismerte az illóolaj-tartalmú növények hazai termesztésének és feldolgozásának jelentõségét, a magyar klíma-, és talajviszonyok alkalmasságát e fontos ipari növény termesztésére. Bittera, mint az elsõ magyar illóolajgyár, a Magyar Általános Hitelbank Kaposvári Illóolajgyára igazgatója, 1936-tól budapesti gyárának és számos mezõgazdasági termõtelep és feldolgozóüzem irányítója, szervezõ szakembere, világhírû szaktekintéllyé vált.

Nagy érdeme, hogy már a harmincas évek elején felismerte a paprikamalmokban keletkezõ, addig értéktelennek tartott õrlési hulladékok gyógyszerészeti jelentõségét. Paprikakivonata magas kapszaicintartalmánál fogva keresett cikk volt, és még napjainkban is eredményesen használják reumás bántalmak ellen.

A francia levendula meghonosításával világviszonylatban is elismert, kiváló minõségû terméket sikerült elõállítania; a tihanyi levendula világhírûvé lett. A korabéli amerikai Guenther-féle könyvsorozat több oldalon át ismerteti a magyar levendula kiválóságát. Illóolajok elõállítása mellett foglalkozott illatos és gyógyászati célokat szolgáló növényi kivonatok készítésével. Gyárában állították elõ a CARDIAZOL szívgyógyszer-specialitást és annak különbözõ formáit 1937-tõl 1945-ig.

1949-ben Bittera budapesti gyárát államosították. Ezután a Növényolajipari Kutató Intézet, a hazai Illatszer és Kozmetikai Ipar és végül a Gyógynövénykutató Intézet munkatársaként fõképpen borsosmenta, francia levendula, muskotályzsálya, angelika és lestyán nemesítésével és agrotechnikai kérdéseivel foglalkozott. Vizsgálta a nyomelemek és a mûtrágyák hatásait a terméshozamra és a minõségre. Több mint félévszázados munkássága alatt sok egyéni, intézeti és vállalati próbálkozás, számos tanulmány és kísérleti eredmény fûzõdik nevéhez. Neve külföldön, szakmai körökben még napjainkban is ismert. A minden idejét a termelõ- és kutatómunkának szentelõ, kiváló szakember 1970. október 21-én hunyt el Budapesten.

Vissza a tartalomjegyzékhez