Bél Mátyás 1684. március 24-én Ocsován született. Iskoláit Losoncon, Besztercebányán és Pozsonyban végezte. 1704-tôl 1707-ig Halléban tanult, 1707-ben Besztercebányán káplán, 1714-tôl 1719-ig a pozsonyi líceum igazgatója, utána evangélikus lelkész. Korának kiemelkedô, sokoldalú tudósaként foglalkozott nyelvészettel, történelemmel, földrajzzal és mezôgazdasággal. Leghíresebb, ma is forrásértékû munkája, a Notitia Hungariae novae historico-geographica (Bécs, 1735-42) tíz megye leírását tartalmazza Mikovény Sámuel térképeivel. Nevéhez fûzôdik az elsô rendszeresen megjelenô magyarországi hírlap, a Nova Posoniensis címû latin nyelvû újság szerkesztése. Pozsonyban halt meg 1749. augusztus 29-én.

Fenti irodalomtörténetileg elismert munkássága mellett kevésbé tudott, hogy Bél Mátyást érdeklôdése az alkímiába is bekapcsolta. Abban az idôben Pozsony a titkos tudományok egyik hazai központja volt, ahol sok képzett alkimista (orvos, pap, tanár) lakott. Bél Mátyás tôlük - elsôsorban Wallaszkay János orvostól - tanulta az alkímiát. 1738-ban fogott a tanuláshoz, elolvasta a külföldi szerzôket és így nyert alkimista ismereteit jegyzôkönyvbe foglalta. E munkája megtalálható az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában (Bél Mátyás: Script. chem. 92/Oct. lat.). Figyelmét különösen lekötötték az alkimisták robbanó elegyei (salétrom, kén és más anyagok). Vizsgálatukra különleges készüléket szerkesztett. Naplószerû jegyzeteibôl megállapítható, hogy nyolc éven át foglalkozott alkímiával.

Vissza a tartalomjegyzékhez