Biorégészeti elemzések
A világ legrégibb söre

A régi görögök nem szerették a sört, barbár italnak tartották. Pedig a sör még a régészek számára is tartogat érdekességet: Szudánban, a Kék-Nílus völgyében végzett ásatások során "megtalálták" a világ legrégibb sörét. A lelet 7000 éves.

A spanyol régészeti expedíció 1978-ban indult el Szudánba. Két helyen, Al Mahalabban és Sei Musztafában tártak fel kerámiákat. A tárgyakat a Barcelonai Egyetem ôstörténeti tanszékén vetik alá biorégészeti elemzéseknek. Az optikai és pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálatok során nemrégiben keményítônyomokat fedeztek fel az edényeken. A szemcsék felületén olyan lyukakat és járatokat találtak, amelyeket erjedés hatásának tulajdonítanak. Az erjedést alkoholtartalmú italok válthatták ki; az edényeken élesztônyomokat is kimutattak. A sört cirokkal készíthették.

Európában szintén végeztek biorégészeti vizsgálatokat – és Európa legrégibb sörét is megtalálták. A várakozással ellentétben nem Németországban, hanem Spanyolországban. Plinius szerint három vidéken kedvelték a sört, Egyiptomban, Galliában és Hispániában (Galliához tartozott a mai Németország egy része is). A kutatók szerint a legelsô európai söröket Hispánia északkeleti részén fôzték, Genóban. A legrégebbi sörlelet a Kr. e. XII. századból származik. A genói sör könnyen megposhadt, csak frissen fogyaszthatták.

A kutatócsoport olyan nyomokat is talált, amelyek az ópium legrégebbi orvosi alkalmazására utalnak. A Barcelona közelében fekvô Gavà bányáiban sok emberi csontváz van. Az egyik koponyán két koponyalékelés nyomát fedezték fel. A beavatkozás az egyik legôsibb orvosi eljárás volt. A beteg túlélte a mûtétet (a csontok részben regenerálódtak), de késôbb csontelhalásban és fertôzésben szenvedett. A fogak elemzésekor a fogkôben ópiumot találtak. A mákból kivont szert talán fájdalomcsillapításra és rituális célra használta a beteg. Tudjuk, hogy orvoslás és a mágia nem állt egymástól távol, a koponyalékelésnek orvosi és rituális okai is lehettek.

A lelet mindenesetre alátámasztja, hogy a neolitikumban, Kr. e. 6000 évvel, már orvosi célra használhatták az ópiumot. Az Ibériai-félszigeten a mák vadon termett. Néhány faluban nemrégiben még mákfôzettel csillapították a fejfájást, bár nem tudták, hogy ópiumot használnak. (Nem olyan régen nálunk is mákkal csendesítettek el falun a síró kisbabákat...)

A biorégészeti kutatások újabb vonásokkal gazdagíthatják az ôsi civilizációk táplálkozásáról, szokásairól alkotott képet. A biológiának és a kémiának még sok mondanivalója lehet a régiekrôl. És most már azt is tudjuk, hogy söriváskor egy több ezer éves európai tradíciót követünk.