Borisz Pavlovics Belouszov (1893–1970), szovjet biokémikus

Az 1917-es októberi forradalom elõtt Zürichben tanult kémiát, majd a II. világháború kitöréséig kémia professzor volt valahol a Szovjetunióban. Az 1950-es években a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériuma Biofizikiai Laboratóriumának vezetõje. 1957-ben (ekkor már 64 éves) az általa felfedezett oszcillációs kémiai reakcióról és az abban spontán képzõdõ kémiai hullámokról beszámoló kéziratát, a közléssel kapcsolatos kudarcok sorozatán felháborodva, véglegesen visszavonta a nyilvánosságtól. 1970. június 12-én bekövetkezett haláláig elvonultan élt. Zsabotyinszkijjal sohasem találkozott. Néhány levelet váltottak ugyan, de a megismerkedést kezdeményezõ meghívásokat, különféle okokra hivatkozva, sorozatban elhárította. Munkássága elismeréseként 1980-ban poszthumusz Lenin-díjjal tüntették ki. Vele egyidõben kapott Lenin-díjat A. M. Zsabotyinszkij, A..N. Zaikin, V. I. Krinsky, és G. R. Ivanitsky is. A BZ-reakció korai történetével kapcsolatban érdekes részletek olvashatók A.T. Winfree "The Prehistory of the Belousov-Zhabotinsky Oscillator" címû cikkében (J. Chem. Educ., 1984, 61, 661–663.).