Elektrolitok: azok a vegyületek, amelyek oldott vagy olvadt állapotban vezetik az elektromos áramot. A savak, a bázisok és a sók elektrolitok.
Erôs elektrolitok: azok a vegyületek, amelyek teljesen disszociálnak az oldatban.
Gyenge elektrolitok: azok a vegyületek, amelyek részben disszociálnak az oldatban.
Savak: olyan anyagok, amelyek vízben oldva növelik a hidrogénion-koncentrációt.
Bázisok: olyan anyagok, amelyek vízben oldva növelik a hidroxidion-koncentrációt.
Erôs savak: a HCl, HBr, HI, HClO4, HNO3 és a H2SO4 erôs elektrolit. A többi, gyakran elôforduló sav gyenge elektrolit.
Erôs bázisok: a periódusos rendszer IA csoportjában az összes fém, valamint a IIA csoportba tartozó Ca, Sr, Ba (és Ra) hidroxidja erôs elektrolit.
Vízionszorzat (Kv): a hidrogén- és hidroxidionok koncentrációjának szorzata. Kv = [H+] · [OH-]. Szobahômérsékleten Kv = 1,0 · 10-14.
pH: a hidrogénion moláris koncentrációjának negatív tízes alapú logaritmusa. pH = -log[H+].
Savas: azok az oldatok savasak, amelyekben [H+] > 1,0 · 10-7 (pH < 7).
Lúgos: azok az oldatok lúgosak, amelyekben [H+] < 1,0 · 10-7 (pH > 7).
Semleges: a tiszta vízben [H+] = [OH-] = 1,0 · 10-7 (pH = 7). A tiszta víz definíció szerint semleges.
Oldószer: az az anyag (rendszerint folyadék), amelyik a többinél nagyobb mennyiségben van jelen az oldatban.
Oldott anyag: az oldatnak az a komponense, amelyiknek az oldószernél kisebb mennyiségben van jelen az oldatban.
Tömény oldat: olyan sok oldott anyagot tartalmazó oldat, amelyben az oldott anyag molekuláinak kölcsönhatása számottevô.
Híg oldat: olyan kevés oldott anyagot tartalmazó oldat, amelyben az oldott anyag molekuláinak kölcsönhatása elhanyagolható.
Telített oldat: annyi oldott anyagot tartalmaz, amennyi adott hômérsékleten anyagfelesleg jelenlétében feloldódik.
Túltelített oldat: több oldott anyagot tartalmaz, mint amennyi az anyag egyensúlyi koncentrációja telített oldatban.
Tömeg %: egy adott komponensre: a komponens tömegének és a rendszer teljes tömegének az aránya, szorozva 100-zal.
Térfogat % = (oldott anyag térfogata) / (oldat térfogata) · 100.
Molaritás (M): egy anyag molaritása vagy moláris koncentrációja az anyag egy dm3 (egy liter) oldatban feloldott móljainak száma.
Dinamikus egyensúly: olyan egyensúly, amelyben két, ellenkezô hatású folyamat egyforma sebességgel zajlik.
Egyensúlyi gôznyomás: : a folyadékkal egyensúlyban álló gôz nyomása; függ a hômérséklettôl és az intermolekuláris kölcsönhatások erôsségétôl.
Homogén egyensúly: egyetlen fázisban kialakuló egyensúly.
Le Chatelier-elv: ha egy egyensúlyt megzavarnak - változást idéznek benne elô -, olyan folyamatok indulnak meg, amelyek a változás ellen hatnak. A rendszer állapota úgy 'tolódik el', hogy a zavar hatása csökkenjen.
Egyensúlyi állandó:
az xA + yB <=> nC + mD reakció során kialakuló egyensúly K egyensúlyi állandója:
[C]n [D]m
K = ---------
[A]x [B]y
Rendszám (Z): az atommagban levô protonok száma.
Tömegszám (A): az atommagban levô protonok és neutronok számának összege.
Izotópok: olyan elemek, amelyek atommagjában a protonok száma azonos, de a neutronok száma különbözô; tehát azonos rendszámú, különbözô tömegszámú elemek.
Vegyértékelektronok: az atom külsô elektronhéjának elektronjai, amelyek részt vesznek a kémiai reakciókban.
Alfa-részecskék: hélium-atommagok:
4
He
2
0
e
-1
Exoterm változás: hôleadással járó változás; a hô a rendszerbôl a környezetbe áramlik.
Endoterm változás: hôfelvétellel járó változás; a rendszer hôt vesz fel a környezetbôl.
A termodinamika elsô fôtétele: a világegyetem energiája állandó; energia nem keletkezhet és nem tűnhet el.
A termodinamika második fôtétele: minden önmagától lezajló folyamat növeli a világegyetem entrópiáját.
A termodinamika harmadik fôtétele: a tökéletes kristály entrópiája 0 K hômérsékleten zérus.
Entrópia: a rendszer rendezetlenségének mértéke.